Szponzorált tartalom
Fuvarlevél, menetlevél vagy útnyilvántartás? – RoadRecord
Gyerekkorom óta mindig ámulattal követtem a szememmel az ablakunkon keresztül, ahogyan autók suhantak át a lakásunk melletti nagyobb úton, és máig szeretem az autókat. Tetszett gyerekkoromban is, hogy ilyen gyorsan tudtak menni, illetve az is, hogy arra tudnak menni amerre csak akarnak, így bárhová el tudnak jutni. Ekkor még nem kapcsolódott össze ezzel a világgal mindenféle papírmunka – bár utóbbit nagyon meg tudja könnyíteni manapság is pár dolog, például a RoadRecord.hu.
Hatalmas szabadságnak láttam iskolásként az autózást. Iskolásként, akinek mindenhova kellenek a szülei, ha el akar jutni valahova. Így számomra az autózás mindig is képviselt egyfajta szabadságot. Továbbá, azáltal, hogy úgy nőttem fel, hogy mindig apám vezet, az autózásnak mindig is volt egy felnőttes és férfias jellege is nekem. Nem meglepő ezek után, hogy gyerekkoromban imádtam autós újságokat olvasni, autós kártyákat gyűjteni és nézni a versenyeket. Főleg a szabad területeken rendezett rallyk vonzottak, hiszen ezeknél volt a legizgalmasabb és legváltozékonyabb a terep. Mindig meglepetéseket hordozott az út, nem egy előre, mérnökök által megtervezett pályán haladtak az autók… Igyekeztem tehát a lehető leghamarabb megszerezni a jogosítványt is és elkezdeni vezetni. Nem okozott csalódást semmilyen szinten a vezetés, amint megtettem az első kilométert, úgy éreztem ez az én világom.
Azóta mindig egy fontos részét képezi az életemnek az autózás, imádok különböző tájakat és városokat felfedezni a kocsimban ülve. Szerencsés lehetek, ugyanis munka szempontjából is sikerült ezen a területen elhelyezkednem. A cégnél, ahol dolgozom, én végzem a különböző termékeink és alapanyagaink szállítását. Az egyetlen területe, amit nem szeretek ennek a munkának az említett a dokumentáció. De a RoadRecordot például nagyon szeretem!
Ahhoz, hogy a diesel és a lízing ÁFÁjából visszatérítést kapjunk, egy fuvarlevelet kell vezetni, ami persze igen macerás is tud lenni, főleg amikor az ember sietne, mert sok címet kell egy nap meglátogatnia. Minden egyes meglátogatott címet fel kell vezetni a füzetben és mindegyiknél feljegyezni a kilométeróra állását. Az utóbbi rendkívül idegesítő lehet, ha az ember elfelejti valamiért, hiszen később már az óra állását nem lehet visszakeresni.
Épp egy hasonló munkakörben dolgozó barátommal beszélgettem a menetleveles problémámról, amikor azt mondta nekem: „Fuvarlevél, menetlevél vagy útnyilvántartás? – RoadRecord”. Ez az általam többször is hivatkozott program, amit ajánlott egy elektronikus fuvarlevél lényegében. Már ez könnyít a helyzeten, hiszen nem kézzel kell írogatni, de pluszba még a kilométeróra problémájára is megoldást nyújt.
A programnak elég a meglátogatott címeket megadni és azok alapján képes kiszámolni a megtett utakat kilométerben. Ez olyan pontos, hogy szinte mindig megegyezett a nap során megtett út a nap végi kilométeróra állásával. Emellett azzal is nő az alkalmazás megbízhatósága, hogy ellenőrzi a bevitt adatokat, 30 logikai hibát keresve bennük. Ezáltal egy igen jól leellenőrzött fuvarlevele lesz az embernek a hónap végére, amibe nem fog belekötni sem a cég pénzügyes osztálya, sem pedig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal.
Úgy érzem, amióta a RoadRecord útnyilvántartó alkalmazását használom, kiküszöböltem a munkám eddigi legutálatosabb pontját, a dokumentációt. Így már kevésbé is stresszelek vezetés közben és jobban oda tudok figyelni a gyönyörű tájakra, a természetre és a városokra, amiken átutazok. Ezek után pedig, ha valaki fuvarlevéllel kapcsolatos problémával keresne meg, én is azt fogom mondani neki: Fuvarlevél, menetlevél vagy útnyilvántartás? – RoadRecord.